Amikor a konyhában forgolódunk, nem is gondolunk bele, hogy igazi kis vegyészlaboratóriumban mozgunk. Minden egyes összetevő – a sótól a sütőporig – nemcsak ízt és állagot ad az ételeinknek, hanem jól ismert vegyületek formájában a kémia törvényeit is megjeleníti. Nézzük meg néhány hétköznapi anyag titkos „tudományos” arcát!
A mindennapi asztali só egyszerűen nátrium-klorid, egy ionos vegyület, amely nélkülözhetetlen az emberi szervezet működéséhez. Nemcsak ízesít, hanem szerepe van az idegimpulzusok továbbításában is.
A szódabikarbóna nemcsak a süteményeket teszi levegőssé, hanem takarításkor is remekül használható. Hő hatására szén-dioxidot szabadít fel, amely a tészta megemelkedését okozza.
Az ecet savanykás ízét az etánsavnak köszönheti. Kémiailag gyenge savnak számít, és nemcsak a konyhában, hanem természetes tisztítószerként is gyakran alkalmazzák.
A kristálycukor valójában szacharóz, egy diszacharid, amely glükóz és fruktóz molekulákból épül fel. Energiát adó tápanyag, de érdemes mértékkel fogyasztani!
A sütőpor a szódabikarbóna mellett savas összetevőket is tartalmaz, például borkövet (kálium-hidrogén-tartarát). Amikor nedvességgel és hővel találkozik, szén-dioxid gáz keletkezik, ami könnyű, puha tésztát eredményez.
A növényi olajok kémiailag főként trigliceridekből állnak. Ezek a molekulák három zsírsavláncot kötnek össze egy glicerinmolekulával. Az olajok fontos energiaforrások, és főzéskor a hőátadásban is kulcsszerepet játszanak.
A citromlében található savak nemcsak frissítő ízt adnak, hanem antioxidáns hatásúak is. A citromsav a sejtlégzés egyik fontos köztes terméke is.
Összegzés:
A konyha tele van kémiai csodákkal, amelyek nap mint nap természetes részei életünknek. Ha legközelebb egy csipet sót vagy egy kanál sütőport adsz az ételhez, gondolj rá: egy apró, de izgalmas kémiai reakció részese vagy!